Átsiklik rajtam egy jéghideg lélek....
Fázom. Kinn vagyok a végtelen űrben. Hatalmas fehér lény, nagyobb ennél a bolygónál. Nagyon messze járok. Sötétben ülök, a fekete égbolton apró csillagok. Érzem a többi létet, de olyat, mint a nagy fehér, sehol sem látok. Egyedül van. Nem boldog, és nem is boldogtalan. Csak létezik. Minden üres.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése